Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

T^egy edik felvonás 327Ledér. Hunyj szemet, te gyöngyvirágom,Mert megégetsz, hunyj szemet.Balga. Oh te csalfái hát behunyjam?Ledér. Hunyd, ha kedvelsz.Balga.S így maradjak?Ledér. Jgyl szerelmed zálogáulNem kívánok egyebet.S ah, mi szép, mi kellemes vagy. (Félre.)Mint a macskafaj vakon.Balga. Hát ne nézzek még szemedbe.Kincsem-adta kis csalója 1Ledér. Légy türelmes, kedvesem.(Egy rongyos tömött karszéket tol maga helyébe ; félre.)így, öleld atyád fiát.En tudom, hogy megszököm. (Ei.)Balga (a széket öieive). Mily puhák szép karjaid,Mint a szép fehér szalonna.Kedves, édes oldalborda.És ez a fürt — oh ölellek.(A szék nagy zörgéssel összedQl, Balga ijedve fölugrik, egy pamat lószrkezében maradván.)Szürke lószr és fa lábHát ki látott ily csodát?Férgek háza, bolhafészek,Összezúzlak, átkozott szék,Tzre teszlek, tolvaj szerdék.Mennydörg ! de nem haragszomCsongor úrfit kell kutatnom.Mit csináljak, mit tegyek most?(Meglátja az asztalon a manók vélt örökét.)Oh szerencse! itt van a kincs.Búsuljon a szamár.Elég nagy feje van. (öltözni kezd.)Balga vígan éli napját.A bocskorba dobja lábát,S úgy megy, mint a gondolat.Deh I te bocskor, deh ! te szíj,Csongor úrfinál legyekNos ? megyünk, vagy nem megyünk 1