Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

324 Csongor és Tünde.Mellyik Isten, mellyik emberSzerzi vissza életemnek?Elment, mint sebes hajó,Nyom helyett örvényt hagyó.Melyben elmém sírja nyílt meg,S összetépett lelkemé.KuRRAH. Jobb szeretnék messze lenni.Csongor. Most hová, haj ! merre menjek ?Szólj, midn ment, mint beszélt?KuRRAH. Azt izente, hogy magasbraTedd egy szeggel kardodat.Csongor (gondolkozva). Hah! mi az? hát csalt vétenek?És talán e szolga arraBnös eszközül szegdött ?Ügy van, úgy van, szörnyen úgy van 1Csalfa szolga, halj meg érte.Futsz-e ? fuss bár, bn cseléde.zni foglak, mint az árnyék.És árnyékká rontalak. (Ei.)(Szoba.)(Mirigy hajUkiban.)Ledér (arany-fürtösen beiíp). Így, ni 1 Most belém szerethetMég a szívtelen halál is. (Énekei.)Túl a Tiszán, túl a Dunán,Innen is,Ugy galambom a kis leány,Ahl bizHa hamis.én már unom is;(Ásít.)A bolondos vén anyóBiztatott, hogy szép fiú jön.S most az ördög sem köszönt be.Még az ördög öcscse sem.(Egy rózsát vesz le kebelérl, s leveleit szít hintve, azokon sétálva,