Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

Negyedik fehoná$. 313Lelkem édes gondolatja,Csongor, itt marad fölötted,Vajha, ott megsiratandó,Vajha még meglássalak.KuRRAH. Mit parancsolsz, asszonyom.Majd, ha ébred, mondanom?TOnde. Mondd, hogy egy szeggel magasbraVillogó kardját akaszsza. (Magában.)Úgy gyanítom, bn fia.Eszköz e rosszban te voltál. —Ilma, menjünk gyász utunkra. (Tünde, Jima ei.)KURRAH (megilletvén Csongort). így la ! ébredj, tolvaj Úrfi,És bámuld meg a napot.Csongor. Mintha mély sír lettem volna,S benne lelkem a halál.Oly sötét volt álmaimbanA sors, mely fölöttem áll.Szólj, mi történt, míg aluttam?Kurrah. a tündérek itt valának.Csongor. És te, — rettent gonoszságiAlva hagytál, nem verél fel IKurrah. Mint csalódol, jó uram.Annyi szóra, annyi zajra.Azt csodálom, hogy rekedttéNem levek, te meg siketté.Mint szamárnak vemhe, melyÉdes anyját elveszíté.Vagy mint a szamár maga.Mely kemény szelet jövendöl.Úgy üvölték, úgy rikolték;És az a mézforradék.Mit tön és nem tön miattad IFölvevénk, és meg' letettünk,Szólogattunk, megsirattunk,Mind hiába, nem keléi.Csongor. Átkozottak gyermeke,Mindeneknél átkozottabb,Haj! most merre térjek én?Oh, az elveszett idt