Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

jia Csongor és Tünde.KuRRAH. Úgy van, s hogy ne volna úgy?Oh szemem világa te!Ilma. Jaj ! ne mondd azt, gyík lehetnék,Sánta koldus tyúkszeme,Csak szemed világa nem.Szólj, szurokban mosdol-e,Vagy mitl van, hogy pofádonSzinte fénylik a sötétség.Mint a rongyos csizmaszáron,Mellyet a szegény deákTolluírral mcgcsiszolgat. —S még sem ösmersz, bnvirág te?KuRRAH. Oh én csillagom, galambom.Ilma. Oh, az Istenért, ne tedd azt.Tégy akármit, üss agyon.Csak ne kezdj el mosolyogni.Oly vagy akkor, mint ha társátKonczev eb megmorogja.KuRRAH. Látod angyalom, mi jó vagy,Oh én boldog szeret,Ilma. Oh, te fzfa, oh, te tke,Még sem ösmersz? nézz ide,Böske, hitvesed vagyok.Vagy, hogy megdicsértelek.Az vadít el ? jöszte, inkább.Félre nézek, úgy ölelj meg.KuRRAH (megöleli). Kedves, édes, házi bútor.Ilma. Oh, te puskapor szagú.Hol pokolban vetted a bzt?KuRRAH. Csókot, asszony!Ilma. Jaj ! megégtem ;Ez pokolnak fajzata.KuRRAH. Meg ne moczczanj, mert befallak.És megeszlek, mint az almát,Tünde. Jaj nekem ! nem álom ez,A kajánság mve inkább.Elreple gyors idm már;Menni kell, és nem remélni,Mindörökre kínban élni.(lima ijedten félrevonul tle.)