Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

!Negyedik felvonás.Csók, szelíd galamb te, menj el,Csak te vagy szelíd eléggé,Mely az álmák hajnalábólVisszahíjad szellemét.Hát nem ébredsz, édesem?Visszarablott csókjaiddal.Hogy fogolylyá tégy, nem ébredsz?Ah, hiába csattanai el,Csók, te hittelen galamb.Hírhozónak vissza nem térsz,Csongor, ébredj — mint derült ég,Arczod ollyan, napja nincs-e?Nincs-e fény, mely elfogadjon.Égve, aggva kedveldet?Nyisd fel, ah, nyisd a szemet.Mely megbírta szívemet.Mely belle, mint korán nttSzép virágot, a szerelmetFölcsalá, s most fagyni hagyjaNyisd fel, ah, nyisd a szemet.Melyben üdvöm gondolatjaFogva tartja lelkemet. —Kedves, ébredj, csókjaim köztElcseréltem ajkamat.Elveszítem magamat.Kelj, találj fel karjaid közt. —Csongor, hát nem kelsz-e fel.Még ma láthatsz, holda kelve.Tartományokat bejárhatsz.Tévelyeghetsz, bujdokolhatsz.Bú magadnak, kín nekem.Nem találsz meg, soha nemi (Ráborul.)Ilma (Kurrahhoz). Cscmpc szádat jól ha nézem,És vitorla két fülednekLebve lógó szárnyait,És ha nézem görbe lábadLcsnek épült csontozatját,Oh, te messze földi vendég,Ugy hiszem, hogy ösmerélek.Vörösmarty munkái, ill.S