Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

ISegyedik felvonás. 3 i qDuzzog. Itt az elrabolt örökség.Berreh. Több, mint várhat a reménység.Visszalopjuk, visszalopjukDuzzog. Nem ! cseréljük, s tréfaság lesz,Majd, ha rajta menni vágynak.És a bocskort ostorozzákÉs a bocskor nem megyén.Berreh. Jól van, jól van, elcseréljük.Duzzog. E palástot —Berreh.Hol szerezted?Duzzog. Kis zsidótól vettem el.A hideg már majd megvette;Hogy ne fázzék, sárba tettem,És nyakiglan eltemettem.Hogy' nyavalygott, mint üvöltött!Mintha hátúi metszenék.Berreh. Hahha! jól van, elcseréljük.Bocskor is van, nézz ide.Puszta palláson hevert már.Lopva nszött benn egérke,S fölnevelte kölykeit,Meztelen kis férgeket.Czinczogások jelt adott,A kandúr ott czammogott,A bocskona felkapott;Én a kandúrt földhöz üttem.És a bocskort elemeltem.Duzzog. Oh, ez czifra kis mulatság.Nézd ez ostort! Nyakköt volt.Egy szegény dög függe rajta,A ki míg élt, makkirály volt,Most alatta fútt el a szél.És az árvíz el nem érte.Én levágtam, madzagából,Nézd, ez a szép ostorom van.Berreh. Add csak, ezt is elcseréljük.Hadd morogjon a banya.Duzzog. Utszu ! bocskor, meg ne csoszszanj.Isten hozzád, kapufa. (Ei.)