Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

"Harmadik felvonás. 3 1Ledér (megborzadva).Hah, mi jcg kézMjrígy.El ne rémüljHát hová mégy, szép leányom?Ledér. Hát hová, s hová ne mennék?Mjrígy. Oh, te gyöngy, te pávatollS hát hová mégy gyermekem?Ledér. Erre is, meg arra is,Tudja Isten, vagy mi! merre?MiRjGY. Valld meg édes, nemde otthonKór apád van, s szenvedNincs egyéb, mint csak te, a kiGyámolítsa és kötözze,S most füvekkel gazdagonVisszatérsz, hogy azt tegyed.Ugy-e bár! tudom, mi z?Ledér. Ah!Mjrígy. No lásd, leányom ;Az nagyon szép, mert atyád volt,A ki téged, benn szorultat,A rettent tzhalálbólMásod élettel megáldott,S már te ép vagy, pedig, mintSzén az izzadó kohóban.Vész, fogy, s tán hamvába dl.Ledér. Oh jaj, oh jajMiRÍGY.És az árvák,Oh, az a két gyenge gyermek,A ki porban mász eltte,S mint oroszlán rí az éhségAjkaik közt, hogy miattaA sivány port rágdogálják.S a szegény, e férgek atyjaNem segíthet, nem mozoghat,Köny helyett kínlángokat sír.És az égre így kiált fölIsten, Isten! élsz-e még?Ledér (leoi és sír). Jaj nekem, jaj elhagyottnakMjrígy. Kelj föl, kis bohó te, kelj föl.Hisz csak tréfa volt beszédem.