Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

Harmadik felvonás.VMiRÍGY. Rossz manó! ki rád ijeszthet,Vén Mirigy, tudd, én vagyok.KuRPAH. Hah, utálat!MiRÍGY.Meg ne induljMert, ha lábad, n\int az örvény,Mint az orsó pördül is,Vén Mirigy mint gondolat,A boszúnak gondolatja,Úton ér, és elemészt,KuRRAH. Vagy, vagy sem; de szólj, mi kell még?MiRÍGY. Látod a fehér lakot?Vár kivl egy dombon áll.Ott most én lakom, cselédes,Tisztes özvegy képiben.Csongor, a ki most ezen jár,Mert egyéb nincs a vidéken.Kisded hajlakomba száll.KuRRAH. Hah! leginkább az, a kitKörmeim keresnek itt.MiRÍGY. Hagyd el! itt erszakértBüntetés vár. Jól tudom,A mi kárt tett, azt idvelVisszaszerzem, csak figyelj rám.KuRRAH. Mit tegyek, szólj?MiRÍGY.1-^gy szolgája.A ki most van, azt rekeszd el,S öltözzél, mint vagyon.Légy bohó, mint az, s fecsegj.Hogy, ha Csongor lát, ne sejtse,A mi változott körötte.KuRRAH. Értem, értem, mit tovább?MiRÍGY. Csongor majd egy kertbe viszA közép dél fényekor.Hintsd meg ottan e porokkal,S alunni fog, ha szinteFél világot érne isMinden perez, kit ott elalszik.KuRRAH. És azontúl?MiRÍGY Bízd reám ;