Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

30 Csongor és Tünde.Intesz? félre térjek innen,S meg ne tudjam, hol vagyok?Ah, ha még te is kegyetlen,Millyek úgy a szirt s fagyok?Elveszek! - - de nem busítlak,Szívemet hagyom hidúlLásd, hogyan mégy rajta át,Mert alatta tenger a bú,S a sóhajtás fergeteg. (Fdkel, TUnde s Jlma mennek.)semmi kéretSemmi szép szó,Meg nem tartja ; elmegy, itt hagy.Szólj, te tke, szólj, te szikla,Szólj, te békasó! mivelBánthatád, hogy nem felel ?Balga. Én?Csongor. S ki volna más? te szirt.Irgalmatlan rossz kova.Kedvem volna addig ütni —Balga. Rossz kován nehéz kiütni.Csongor. Összezúzlak, sár göröngy.Balga. Azt ne tedd az Istenért!Ily gyaloghid, mint magam.Fél világon sem terem több,Mellyen istenasszonyokJárdogálnak, lépdegélnek.Ügy beszélik, egy volt illyen,Mellyet Jákob álma látott,S Balga alkalmas hitellelMég ez stl származik.Oh, az a láb!Csongor. Mit beszélsz ?Balga. Általlejte hátamon.Oh, mi láb azCsongor. Gyenge volt-e?Balga. Ah, mi gyengeCsongor. Szólj, kicsiny volt?Balga. Ah, mi kisdedCsongor.Könny volt-e?Balga. Mint a szell.