Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

Tiarmadik felvonás. 305Annak is rossz bár ; de menj át,Addig én rt állok itt.Balga. Vaj ! mi volt ez, bolhaugrás.Vagy szunyogtáncz hátamon ?Jaj nekem, jaj tomporom.Oh, ez átkozott szekér volt.Csongor. Már nem állhatom tovább.Elborulok ott eltte,S válaszát magam veszem.(Tünde átmegy.)(Ilma átmegy.)(ismét térdre áll.)(Letérdepel. Tünde, Ilma közbe szorulnak.)Tünde. Ilma! lásd, hová vezettél?Most középen itt rekedtünk.Ott a szolga, itt az úr.Ilaia. Szörnység, most mondja bár ki,Hogy leánynak lenni könny!Útját úgy eltérdelik.Hogy nem képes elszaladni.Mint lehullott férges almaLáb eltt hever körüleA sok csalfa férfi szívS aztán lépjen, s ne botoljonOh, én inkább hódolok.Csongor (Tündéhez). Nap, ki elborulsz elttem.Éjbe foglalt délvilág.Szólj, miként nevezzelek.Hogy, ha fénynek mondalak,Még csekély ne légyen a név.Nem felelsz? ah, ajkaid köztMint szeretnék lenni szó,Titkos, édes, fél kimondott.Szólj csak ennyit is, ne kínozz.Nincs szebb, mint a némaság.Mely szép ajkakon mulat;Tó az, mely bár pusztaság,Még is mennyet mutogat.Oh, de már, ha tiltva van,Látnom rózsaréveitSzózatodnak, hallanom hagydSzívbetölt hangjait.Vrösmavtv munkái. 111. 20