Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

304 Csongor és Tünde.Balga. Ne tovább, szelíd galambok,Térdem itten a határ.Ott egy ékes ifjú vár —Ilma. Éhes, úgy-e? hadd igyék.Balga. Az nevében szólalandok.Ilma. Oh, az ürge, a vakandok.Hogy' beszélhet ily bolondot!Tünde. Ilma, nézzed, nem bocsát;Szk utunkat mind elállta.Balga. Oh, talán nem hallotok.Vagy magyar szót, szép virágim,Még ti nem tanúitatok?És az a kis gyenge száj.Gyenge, mint a csibemáj.Oly hiába volna szép,És hiába oly pirosló.Hogy határin semmiképNem terem meg a magyar szó?Azt kivánom tudni — Mennyk!Egyik sem fülel reám.Tünde. Ilma.Ilma. Tessék.Tünde.Ments meg innen.Ilma. A majomtól?Tünde.Ah nem, Ilma,A legnyájasabb legény.Ilma. Férfi.Tünde. A természet oszlopa.Ilma. Mit parancsolsz asszonyom?Tünde. Tedd, hogy félre menjen innen ;Mert különben itt veszünk.Ilma. Megcsipem, hogy vére csordul.És tudom, hogy visszafordul.Balga. Jaj, mi szörny tíz köröm,A boszorkány-körmök illyek.(Ilma körmei eltt hunyászkodva átborúl a keskeny gyalogúton.)Ilma. Asszonyom, nézd, elterült,S híd gyanánt lesz lábaidnak.