Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

Tfarmadik fehonds. 303És te messze, messze vagy még,Mint a végtelen világvég.Ilma. Már azt meg kellvallani,Ily bohó kis rendeléstNem találni hét megyében.Férfihoz nem szólni lánynak!Szörnység az. —TNDE. Ilma, hallod,Emlékezned illik, hol vagy.Ilma. Már azt meg nem állhatom.Legalább hagyd megsiratnom.Ah IíMeglátván Csongort és Balgát).szegényke szolgálójok.Tünde. Oh öröm, kitlátok ott.Ilma, Ilma, Csongor eljött.Ilma. Oh keserves állapot.Balga is nyomába jött.Tünde. Oh! örömnek, fájdalomnakKínos édes érzeménye!Ilma. Asszonyom, nem volna jó.Míg idnkben tart, ölelni ?Tünde. Hagyd el, Ilma, jer, siessünk.Vár kivl egy ház vagyon,Tisztes özvegyasszony lakja.Ott Csongornak hírt hagyunkDélben Tündét hol találja.Jer, ne lépj oly pípesen.Mintha boltba küldenélek.Jer, szaladjunk. (Balga elébük térdepd.)Ah, de nézzed.Itt egy emberIlma.Tátogat.Tünde. S millyen harcsaszája van.Ilma. Vájjon? s Csongor úrfi szebb-e?Tünde. A majomhoz is hasonlít.Ilma.Férfi, mint a többiek.Tünde. Ilma mondd el, mit tegyek?Ilma. En egy tápot sem megyek.No bizony! — de nem haragszom: