Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

Harmadik fehonás. 30Csongor. Oh, az els mily sugár,Mily dicsség mozdulatja.Balga. Kár! a fátyol elborítja.Csongor. Lába két ezüst madár —Balga. Hímtelen nép, árva pár.Csongor. Melly enyelgve jár a földön -Balga. Legkivált a búzaföldön.Csongor. Oly múlón, oly könnyden.Mint ha csókot kérne kölcsönA füvektl, a virágtól,S félni kell, hogy meg nem adja.Hogy legottan elrepül,S a virágot sírni hagyja.Balga. Ej ! a tüske majd megfogja.Mondhatom, gyöngy két személy.Csongor. Oh, ne mondd kettnek, egy,S a mi ott utána megy,Az csak árnya termetének.Balga. Az nekem már czifra ének!Hát az árnyék vastagabb-e?Törzsökebb-e, izmosabb-e ?S a valóság ösztövér ?Oh uram, még olly árnyékotÖssze-vissza s átölelniNem legböjtibb gondolat.Csongor. Szószatyor! ne tátogass itt,Nyeld el félkapált eszednekLúdtöm termékeit.Menj, mig e nap rajzolatjaA szk utat el nem hagyja,Térdepelve állj elébe.Kérjed, kényszerítsd nevembenNincs-e tiltva s kedve ellenMondhatatlan kellemeinekElborulnom zsámolyánál,S mint utasnak, idegennekKérdést tenni szz magánál?Menj, ne késsél,menj sietve.