Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

300 Csongor és Tünde.A hogyan forrt fenn, s alattam,A világok mindene.Balga. S ily magasról porba hullni,Mily keserves hullomáslCsongor. Úgy van, s azt nem érzi más,Mint ki már fenn kezde járni.De beszéld el, Balga, mint van.Ily hamar hogy itt teremtél?Balga. A ki ösmer, nem csodálná.Mig te égen, csillagonÖssze-vissza nyargalóztál.Addig én kordélyomonJöttem itt a vert utón.Mennyi csárda, mennyi csapszékVolt elttem és utánam!Az egész út csárda volt.S rajta százezer pohárCsillogott, mint napsugár.S mennyi zaj, mily kurja volt.Azt én el nem mondhatom,A mennydörg mennykü dobszó,S a legmérgesebb mozsár szóAhhoz képest czimbalom.Csongor. Jó szerencse, hogy talállak.Ott a házba költözünk most,S hírt, tudósitást veszünk.Balga. Vagy még inkább jól eszünk,Es annál inkább iszunk.Csongor. Telhetetlen! annyi csárdaVolt eltted, s szomjúhoznál ?Balga. Telhetetlen, és mivel?A temérdek semmivel.Mint fizettél, úgy ihattam.Szégyenedre — csak vizet.Csongor. Majd a jobb id fizet.Balga, hallod, itt megálljunk.Balga. Elhiszem ; mert két leány j,Két parányi mézedény.