Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

Tíarmadik felvon ás. 199Mind avízig szárazon.Deh, te szürke, deh, te ráró. (A manók bólyogaWa elballagnak.)Mjrígy (egy kissé fölemelkedve). Elmegyek, de fél fülemmelItt vigyázok, mint az örvény,S jaj neked, te csalfa szolga.Meg lesz ágyad vetve nálam.Meg! csalánból és tövisbl,S szúnyogokból szemfedd. (Ei.)Balga. Mintha szóltak volna? - Senki.így la! most szabad vagyok.Hej! de mit szemlélek ott?Ember az, vagy morzsalék?Olly alatt mász a gödörben.Csongor úrfi. — ó az,azOh, be messze van szegény.Hol jár itt az Isten adta?Átkozom rossz bocskora,Millyen hirtelen meghozta.Soha ! soha ! Csongor úrfi,Erre! Erre!Csongor (j). Itt vagy, Balga ?Balga. Itt biz én, pedig kocsin.Csongor. Hál' az égnek, hogy kimásztam.Balga. gy-e, a bocskor vetett le?Csongor. Nem tudom. Mint gondolat.Mint sugár, mely egyik égbl,Egy világi messze végbl,Más világba szökve hat.Jöttem, vagy csak álmodám.És alattam, és fölöttem,Oldalattam, és köröttemA világot láthatám.Egy nagy arcz volt, végtelen,Rajta millió szemek;Mind oly ékes, oly remekHogy beszédem képtelen,Méhdongás, szunyogzene,Elbeszélni, a mit láttam.