Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

Jffásodik felvonás. 297A palástot rávetettem,S gondoljátok cl, mi történt?KuRRAH. Vaj ! mi ?Berreh. Szólj, mi ?Balga.Elveszett,Mint a délibáb a síkon.Aztán nem tudom mi történt.KuRRAH. A palást t eltakarta.Berreh. Hát az ostor?Duzzog.^ Hát a bocskor?Balga, tlgy bizony, s hát menni kezdett,S a bocskorban megbotolván,Az szilaj volt, elragadta.KuRRAH. Hallod ember, ez hazugság.Ollyan vastag, mint fejed.Szólj, vezess el, merre ment.Vagy ne élj meg, addig zünk,Mig egészen elkopandol.Mint a koldus bocskora.Balga. Én tán tudnám, merre ment.Berreh. Szólj, ha jót akarsz.Balga.Mit ér az?Rajtam általestetek, s mostSánta, béna, rongy vagyok.Mennék, s járnom nem lehet.Lábam eltört, nem vihet.KuRRAH. Elviszünk, csak jer velünk.Égre fordult két kerékkel.Áll egy kordély útfelénBalga. Ah, az én szegény kocsim.KuRRAH. Abba ülj, mi elviszünk;Csak mutasd meg, hol lakik.Balga. Ügy segéljen két kerék!Megteszem, ha — jaj bokám, —Itt ez úton jobbra húztok. (Félre.)A nagyobb úr én vagyok.Csongor úrfi rossz lovon ment,Három lóval én kocsin. (Mindéi.)