Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

Második felvon ás. 293Bocskor, ostor és palástÖrökünk, s egy birtokunk.Csongor. Az csekélység. A palást.Mint a ház az osztozóknál,A kisebbé.Mind. Nem, nem, úgy nem.Csongor. És miért nem?KURRAH. Halld tovább. (Duzzogot hátba Oti.)Bújj ki, Duzzog, a palástból —Ostor a szó, mely megindít —Balga. Az való, hogy jól megindít.KuRRAH. Bocskor a ló, mely viszen —Balga. Kár, hogy csak gyalog viszen.Csongor. Balga, csenddel.KuRRAH.A palást rejt.Csongor. És mi ebbl a haszon?KuRRAH. A ki így felöltözik.Senkitl sem láttatikMegvagdalja bocskorát.Lép, mint egy bérez, akkorát.S hol kívánja, ott terem.Csongor. S látnom ezt nem engeded?KuRRAH. Hogy ne? Adjátok reám.Berreh. Itt az ostor.Duzzog.Megragadlak. (BeU kapaszkodik.)KuRRAH (a dombra áll). LátSZ-C mOSt ?Csongor.A dombon állsz.KuRRAH (beburkozik). LátSZ-e még is ?Csongor.Nem, de hallak.Kurrah. Deh, te bocskor, deh,te szíj.így la! ott nálad legyek.Csongor. S itt vagy?Kurrah (kiburkozik a palástból). Nézz meg.Csongor. Itt valóban. —Most tudom már, osztozástokMért bajos, st majd lehetlen.Mert egyenként bírni káros,A minek csak hárma jó.Kurrah. Ugy van.