Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

292 Csongor és Tünde.Csongor. Úgy no íBalga. Nem tudok biz én.Csongor. Kár! Talán megértenének.Balga. Földi, hej 1 vagy földalattiErre, erre.Csongor. Úgy látszik, megértenek.(A manók marakodva jnek.)KuRRAH. Én a bocskort -Berreh. Én az ostort —Duzzog. A palástot nem bocsátom.Berreh. Nem hagyom.Duzzog.Nem engedem.Kurrah. Oh te pacsmag.Berreh.Oh, te poszméh.Duzzog. Vén libucz, te bélev.Berreh. Hallod? üsd, míg benne tart.Duzzog. Bélev te, megharaplak.Balga. Álljatok meg.Mind.Megmarunk.Balga. Azt ne tennétek talán.Jertek errébb, ott uram,Egy tanúit, bölcs, ékes ifjú.Majd igazságot teszen.Duzzog. Vagy gazságot.Balga. Oh, te féreg.^Berreh. Üsd.Kurrah. Jerünk, ez jót akar.Duzzog. Kurrah, hát ha megvakar,Azt gondolja, hogy keszeg vagyS mint a tót, ha elszalajt.Majd kiáltja; ((Nem vakarlak.Jöszte vissza ! keszegem)).Kurrah (üti Duzzogoi). Gömböcz, puff!Csongor.Megálljatok,Mely viszály van köztetek?Duzzog. Szólj, te szürke, szólj, te ráró.Kurrah. Béka, csitt ! vagy hasba rúglak. —Halld meg, és itélj fellünk:Árva gyermekek vagyunk,