Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

Második felvonás.Balga. Jaj ! az ágon fennakadtam.Csongor. S most mi hord itt?Balga.Leszakadtam,Mert a madzag gyenge volt.Csongor. Hah! tehát ágról szakadt.Szólj, ki vagy?Balga.Hej! Csongor úrfi,Kár, hogy engem még nem ösmersz.Látod, én tudom, ki vagy.Csongor. Meglehet.Balga. De úgy van, úr vagy,Én pedig szabó vagyok,A sívány földnek szabójaÉn kivágom, és bevarrom.Csongor. Foldozója vagy tehát?Balga. Rá kalász ruhát adok.Csongor. Csak latorkodol ; ne hidd.Balga. Nem biz én; de halld tovább.Udvarodnál egy leány volt,Böske néven a kit ösmerszEzt én eljegyeztem immár,S most egyszerre szárnya ntt.Mint az ájtatos közönségA faképnél a papot,Itt felejtett, itt hagyott.Csongor. S a düh gatyamadzagávalHogy nyakon kötötted a bút,Mind ezért volt?Balga.Mind ezért.Csongor. S a düh meztelen maradt.Balga. Ugy, s a madzag elszakadt.Csongor (féire). Ostobának kedvez a sors,Ugy beszélik, és való.Üti társnak ezt veszem föl. -Szólj, miért nem térsz ekédhez?Balga. Jaj! ne búsíts! földem ollyan,Mint az árva tót deák.Elfogadja a magotÉs terem, de nem gyümölcsöt,