Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

t86 Csongor és TiinJe.Hányféle fajból áll a földi nemBogártól emberig, s a szörnyekig,Kiket csodául a tenger nevelMi a villám, a szélvész és es,Vagy a természet durva testeiEmberkéz által mint fajulnak el,Élet s halálnak kétes eszközeivé?Mindent tudok már, mindent, — még egyet -Csongor. Kevés, de minden, a mit kérdezekNézd, ifjú lelkem Tündérhonba vágy,Dúst és hatalmast kérdek, merre van,És senki meg nem mondta, mondd te meg,S nyisd fel tudásod kincstárát elttem.Tudós. Költk világa, szép tündérvilág,Mi kár. hogy álom, gyermeknek valóÉbredj föl ! vagy, ha még álmodni jobb.Menj, álmodd vissza, a mit álmodáí.Mert a valóság csalt remény —Csongor.Ne ronts el.Ez egy kivánság éltet ; nélkülePusztább az élet, mint egy puszta domb,Melyen bogácsot kerget a vihar.Tudós. S úgy van ; de ott a tenger, halj bele,Ha már meguntad látni a napot.Vagy élj, s mozogj, hogy életet ne únj. (El.)Csongor. S ez minden, a miért az ember él?Setét, üres, határtalan kebel,Oh, a te magányod rémít lehet!S így utazóim útra nem vezetnek.Egyik mint bálványt, hitvány port ölel,A másik rommá tenné a világot.Csakhogy fölötte lehessen úr.S ez a legszörnyebb mindenek közöttMint a halál jár él lábakon.És puszta sírt hord h kebel helyett.Oh szerelem, gyújts utamra csillagot,S te légy vezérem Tündérhon felé. (Kilép.)Balga (j). Jaj nekem!Csongor. Ki jajgat itt?