Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

284 Csongor és Tünde.Csongor. Nem por, ha ember, ollyan, mint te vagy,Vagy inkább ember és por, mint te vagy.Fejedelem. Ne ölj idt, ha por vagy, szólj, mi kell?Csongor. Csak egyre kérlek. Mert te messze bírsz,S nagy birodalmad nem tud éjszakát.Mond meg nekem, hová kell tartanom.Hogy Tündérhonban érjem üdlakot ?Fejedelem. Vagy úgy? kireppent a madár, az ész,S a fészek puszta, szellk sípja lett.Tündérhon, üdlak? oh igen, talánHa úgy mehetnék, mint a gondolat,Vagy mint az égben repked sugár.Egyik csillagtól másig, s a mi van.Mind meghódolna. — Menj, menj, jó fiú,Tündérhon ott van, a hol én vagyok.Jer, légy vitézem! Nem tetszik? De menj bár.Ha feltalálod, meghódíttatom,S rabságra fzöm minden emberét. (Magában.)Szegény fiú, kár érte, semmivé lesz,S mi szép halála lenne harczaimban! (El.)Csongor. Az megvet volt, ez még ggös is.Raboknak rabja! kincs és hatalomMár nem segíthet. — Itt a tudományJ, távolaiba elmerült szemekkel.Kinyílt eltte, mint könyv, a világ,S , mint ki könyv nélkül is tudja már,Olvassa folyvást, a mi benne van.Vagy inkább, a mit gondol, s benne nincs.De várjuk el, tán tudja üdlakot,S tanácsa által boldoggá teszen.Tudós (elmélkedve j6). Er az Isten !úgy kell lennie.Ész és er, vagy inkább még er:Er az ész is, mert uralkodik,S mi az? természet, most felelj, ha tudsz.Munkáit értem, nem tudom magát.Er, vagy Isten? mellyik szó ersebb?Szavak, nevek, ti öltök minket elEzerszer oszlatám már szz elemreAz összc-visszajárt természetet;