Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

Második felvonás. 283Varázslom által, és a szerelemAranybjlincsre kötve, mint urát,Fog bébocsátni titkos ajtajánS örömnek, fénynek, kedvnek kútfeje.Barátokat fog látni palotám,A mi Ilyeneket szív sCsongor.ész óhajt.Megállj.Kalmár. Pénz kell-e? izzadj; járj utána, s lesz. —Tlem csak annak jut, ki dolgozik.Csongor. Más az, mit kérek : tedd le gondodat.Te sokfelé jársz, dús hajóidon,A hol kel és száll, láttad a napot,Szólj, Tündérhonban üdlak merre van ?Kalmár. Ah, hát beteg vagy? Odd magad, hogy aTündér hazában éhen el ne veszsz.Itt van zsebemben a tündér világ.Itt láthatod meg, jersze, légy búvár. (Megy.)Ez a fiú megunta étkeit,S most csillagokra éhezik szegény.Nagyon mohón ! a csillag messze vanÉs fenn, igen fenn! s színezüst-e vájjon?(Vissza kiált, zsebére ütve.)Itt a Tündérhon, itt van, nézd, viszem.Csongor. Hideg pénzbánya! minden kincsedértAz egy szerelmet, még nevét sem adnám :Jobb, égjen a szív, mint fagy ölje meg.Fejedelem j). Te Zeusz, te Isten, vagy bár milly nevKi e világot részre szaggatád,[í^gy>Földünket mért nem alkotád nagyobbá,Nem akkorává, hogy ha bírhatom.Ne kelljen búnom a napfény ell,A nagyban e kis morzsadomb urának, (Seregeihez.)Ti napkeletre, napnyugotra ti.Hatalmamat hordozza kardotok.Hogy, míg leszáll ott, itt már fenn ragyogjonSzolgálatomban a nap s birtokom,Mig én leszek, ne lásson éjszakát.Csongor. MegálljFejedelem. Te por, kit lábam eltapod.