Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

Els fehon ds. 275Urna, állj te meg szavamra.Mondd el, fényes üdlakotTündérhonban hol keressem.Ilma. Csongor úrfi, megbocsáss,Már a hajnalcsillag int,S mig hattyúvá változom,Ahhoz is csak kell id.Aztán, jól tudod, melegbenaz egekben.Nem jó járniCsongor. Ilma, dévaj, mit beszélsz?Azt csak, Ilma : merre menjek.Napkeletre, napnyugotra —Ilma. ((Sík mezben hármas út,Jobbra, balra szerte fut,A középs czélra jut.»Csongor úrfi, jó szerencsét. (EL)Csongor. Jaj, mi szörnyen elhagyattam!Tündérálmaim világa,Ah, miért is hajnalodtál.Ily hamar hogy elborulj ?Most fényhez szokott szememnekE ború, az éj sötétéOlly ijeszt, olly nehéz.Éjfél fekszik a napon,A szelid hold nem világít,Míg elvesztett üdvömet.Tünde, téged nem talállak.Puszta légy, s kietlen, ég.Légy vadonná, föld ;Végtelen vadon nyilik,S benne bujdosik szerelmemBoldogsága romjain — deMit tndöm itt?szivembenMegyek:Isten áldjon agg apám,Isten áldjon agg anyám.Megsirattok tán ; de többéEngem nem találtok itt.Tündérhonban üdlakonVirrad ékes hajnalom