Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

274 Csongor és Tünde.Melly az ifjú rózsa keblénÁlmadozva ringadoz,Föl nem ébred, nem gyanítja,Hogy vihar fuvalma volt.Mely miatt az ág hajolt.így, hová sebes madár,Fergeteg, viz el nem érnek,Kedves, ah, hogyan jöhetnél.Értem sors bitangja lennélCsongor. Ah, ha nézlek, és ha hallak.Szívem elvész bánatában.És ez egy lélek csekély,Meggondolni, mint birálak,Mint vagy itt, s mint nem leendesz?Tünde, nézz köri utószorMég, ha föld ez, és az ég,Hidd, meglátlak valaha.Tünde. Most és többé nem soha.Csongor, ah ne légy felejtm.H szerelmem e kebelbenMint az általültetett ág.Mely tavaszt és új napot vár.Ügy fog várni évrl évre.És örökre nem virítni —Csongor, ah az éj múlik,Végzetemnek z hatalmaTünde búcsút mond, siralmast.Az örömnek és neked. (El.)Csongor. Volt-e ? vagy csak álmodám ?És az éjnek költeményeFont köri e gyász tünettel ?Hah, ki ez még Böske, állj meg,Böske, kérlek.Ilma (j). Ilma, kérem.Oly paraszt név nincs divatban,A hol Tünde tartlakást.Csongor. Ilma hát -Ilma.Kis szolgálója.Csongor. Asszonyod ha oly kegyetlen,