Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

"Els felvonás, 273Szólj, nevezd meg a gonoszt —És —Tünde. Ne lázadj fel hiába:Hs karod nem árthat annak,A ki titkon vétkezik.Nézzed e fát, a gyönyörnekFája volna ; itt reméltem,Szerelemtl boldogítva,Senkitl nem háborítva,Vágyaimnak álmaitTeljesedni karjaidban;Itt reméltem árnyaiban,S mily gyönyörnek éjeit IS ím, az els éjjelenOr kezek megbántanak,És elárult titkaimmal,Károhajtó hatalommal,Ellenségim játszanak.Vissza hát a messze honba,Visszahordom kincsemet.Hol magányos napjaimban.Míg szivemben egy sóhaj van,Erted égve, érted aggva.Mondhatatlan bú temet.Csongor. Tünde, egy szót hagyj szivemnek:Merre tartod honodat ?Tünde. Ah, ne újítsd kínomatA madárnak tolla van,S nem repülhet annyira;A folyamnak árja van.S nem foly árja oly tova.Zúgva kél a fergeteg,S Tündérhonban üdlakig.Hol magányos búm lakik,Míg elér, alig pihegGyenge szellként lebegvénA legifjabb rózsa keblén,Mint sóhajtás, ugy halA kis illatajku méh,Vörösmarty munkái. 111.cl.Jö