Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

Els felvon ás. 271Vagy tán Balga lett bogárrá,A mióta elvagyok,S most itt benne bujdosik?Ah, bch megjárnám vele.Nem kell férges alma, nem.(Le akar egyet szakasztani, s nem tud.)Hah, hogy nem nekünk terem!(A kert belsejébe vonul. Mirigy j.)MiRÍGY. Átkozott hatalmas álom!Háromszor kivájtakörmömE hitetlen két szemet.És háromszor visszatetteMérges harmatban mosottan,Fénybogárral megrakottan.Még is álom nyomta el.De mi ez, mely ritka fény?Fenn ragyognak már az almák,S a szerelem puha ágyán.Hah, ott szunyád a tündér lány.Dús aranyló hájazatjaA szép ifjat elborítja,S boldogságot álmodik.Nem, nem, ezt nem nézhetem,A boszú hajt és kajánság,Szép hajában kárt teszek.(Tünde s Csongor egy gyepágyon a fán belül, annak lombjaitól fiiig eltakarvalátszanak. Mirigy lopva közelít Tündihez, s hajából egy fürtöt levág.)MiRÍGY. Megvan, megvan ! e hajakkalElborítom lányomat.Csongor lássa, s megcsalódjék.Karjain elandalodjék,S akkor én uralkodom. (El.)Ilma (j). Istenem, már reggel is lesz.Még is a földön vagyunk;S milly unalmas itt az életAnnak, a ki nem szeret,Hát még, a kit nem szeretnek!Ah, de mit látok? riadvaÉs boszúsan j ki Tünde.