Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

"Els felvonás. 267MiRÍGY. Hogy pusztuljon aMég sem old elVallanom kell többet is.Vallanom kell a valót. —lánczaimtól.kegyetlenHalljad úrfi, mely gyanúm van :Innen tündér szép leányzó,A ki e fát ülteté tán,Hordja vissza, mint sajátját,Az arany gyümölcsöt is.Csongor (Mirigy lánczait leveri). Menj, siess el ;Megmentett karom ; de menj el.Merre lábad visz, szemed lát.Mert ha még e szent helyeniánczaidtólItt talállak, eltemetlek.Mjrígy. Áldjon Isten — megboszúllak —E jó tétedért — megfojtlak,Csak tehetném! légy szerencsés —Mint az ördög pap süvegben.Csongor. Menj, menj, menj, ne lássalak.MiRÍGY (mentében). Nem megyek, míg büszkeségedSzarva nem jut körmeimbe.Mint a sánta nyúl leszek,Mely kilencz fiát megette,S a harasztba bujdosott. (El.)Csongor. Szép fa, kertem új lakója,Mely, mint nem várt ritka vendég.Félig föld, félig dics ég,Ösmeretlen kéz csodájaÁllsz elttem, s a kopárraEletet, fényt, gazdagságot,S hintesz álmot a sovárra.Mint tehessem, mint lehet.Hogy ne nyomjon engem álom,S megláthassam kincsedet?Földben állasz mély gyököddel.Égbe nyúlsz magas fejeddel,S rajtad csillagok teremnek.Zálogul talán szivemnek,Hogy, ha már virágod illyen,