Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

a 66 Csongor és Tünde.S a gyújtónak r szeménélEgy leégett ház tövénélIsznak, esznek, alkudoznak,S bömböl a bölömbika,S a szüzek legjobbikaMost fiát megy eltemetni.Ölni, aztán eltemetni -Csongor. Hah utálat, förtelem.Nem ! tovább nem trhetem.AIjrígy. Elmegy, itt hagy, kell sietnem,Úrfi ! úrfi ! végezem már.Csongor. Elfutnék a szörnyetegtl,S a kivánság nem bocsátHallanom kell.MiRÍGY.L^gy figyelmes.Mint mondám, az éj, ha j.Érni kezd a fán az alma,S mint egy most szült lánykaf,Oly aranynyá duzzad halma.Még is ebben agg apádnakEs anyádnak haszna nincsen :Mert bár mennyien vigyáznak,Báj szell kel éj felében,Melytl a szemek lehunynak,S reggel a szedett fa áll.Mint a puszta tüskeszál.S mert legaggabb én vagyok.Legtovább virraszthatok.Azt beszélték, s ide köttekA fathöz, s megnevettek.Engem is pedig lesújt aBvös álom ón hatalma.És ez harmad éje már,Étlen, szomjan, hogy vigyázok.Csongor. Mily nem ösmert gondolat,Új kivánat, új remény ez,Mely mint vert hab tengerénVándor éji villanat.Háborús eszembe hat?