Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

264 Csongor is Tünde.Csongor (féire). Minden szó, mint a hamis pénz,Oly balul cseneg fülemben. (Mirigyhez.)Szólj, mi baj ?Mjrígy.Csodát beszélek,Millyen a nemes hazábanRég nem történt.Csongor. Tedd röviddé.MiRÍGY (félre). Hogy' parancsol !— Halld tehát,Kedves úrfi, kit szemfénynek.Örömének, kelleménekSzült, s nevelt föl szép anyád —Csongor. Vén penész, ne tétovázz.Térj dologra, vagy biz Isten,Itt felejtlek a fatben.Mjrígy. Légy kegyes. (Féire.) Hah! büszke gyermek,Veszsz el, mint a fzi gomba;Légy egérré, légy bogárrá.Vagy légy ollyan, mint Mirigy.Csongor. Mit morogtál, vén Mirigy?Mjrígy. Csak tndtem, mint beszéljem —Látod itt ez almafátMennyi ág, a hány levél.Annyi új csodát terem.Ezt — de nem vallok neki —Ezt a rossz kopár tet.Tán a naptól s csillagoktólTerhbe jutván, úgy fogadta,S szülte mint boszú jelét;Mert eleddig rajt' egyébRossz bogácsnál s árvahajnálNem termett: azért leve,dA boszorkánydomb» neve.Csongor. Mily utálatos zavart szól,Szép s rutákból összeszve.Mjrígy. Most, nézd úrfi, a kopáron,E szép almat virágzik.Szín ezüstbl van virága,S mint fehér rózsák ölébenMász a fészkel bogár.