Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

ötödik felvonás. 259S mind, a ki hívem, itt veszünk elbb,Mint véget ér ez ördög-sugta m.Sokan. Halljátok t, a nádort! csendesen.Gara. Vagy én nem érzem, a mit érzetek?Nem ember én is, s nem magyar vagyok?De nem vagyok vad, nem vagyok dühös,S az a különbség ember s vad között.Hogy, míg ez mar, ront, s szaggat, tép dühében,Az szóra hallgat, s a jobbat teszi.Sokan. Még eddig jól van, halljunk szót tovább.Gara. Ki mondja azt, hogy a min túl vagyunk,Az jól van téve? ím, én mondom azt,Hogy a tét vétkes és törvénytelen.siralmas szörny veszteségHogy ilyIstennek súlyos büntetése rajtunk.De hát, ha vér folyt, több vér folyjon-e?Halált halállal kell-e orvosolni,Hogy addig meg ne sznjék e haza,Míg csontainkból halmot nem rakunk.Egekbe felkiáltót,dísztelent?Azért, hogy a f kárba vitt tagot.Elvágjuk azt is? Oh, csak most legyenTanácsitokban józan, csendes ész,Példát tehettek, mellyet a nemzetekKövetni fognak, kárhoztatni nem.István. Mi hát tanácsod, halljuk, s légy rövid.Gara. Hogy vér ne folyjon többé a miatt.Ki most okozta ennyi kárainkat,Mint nemzet foglyát, várba zárjuk el.Hogy ott az élet és halál cseréinRideg falak közt elmélkedni tudjon.Az ország addig lássa dolgait,S végezzen, a mint jobban tud s lehet.Sokan. Ez jó tanács : fogságba hát vele.A nádor éljenIstván. Ha szívbl mondod, a miket beszélsz,S azt hinni több okom van, ám legyen.Bár annyi vérért egy halál kevés.17'