Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

256 Ji bujdosók-— De most már vége van.Zsigmond. Kevély ember !Hah! hallod azt a jajgatást?Vajdaf].Nem én;Tán csak füled csendül.Zsigmond. Csendül I igen,Nagyon csendül s megrázza lelkemet.Oh! majd ha végs órám megjövend,S eldimhez szúnyadni elmegyek,E jajgatást ott meg nem hallom-e,Nem lesznek-e majd rettent álmaim?Mikor melllem minden távozik?S magam leszek, mint árva völgy ölénA puszta fája téli köntösében,Nem lesznek-e akkor szörny álmaim?De én mivé lettem, hogy itt panaszkodom!Hah! megtöröm, mind lábig megtörömAz engedetlen népet, lássa meg.Hogy nem majombáb a királyi kép.Vajdafj. Gyógyíthatatlan ! ójon meg ha tud,Mely kínnal büntet tettidért, az ég.Utósó híved én eltávozom. (Ei.)ZsJGMOND. Osz ember, én elrontlak téged is.Ha mindenekben szómat nem teszed,Menj, fegyvert hozz, és fegyverest ide. (Szünet.)Hah! hol vagyok! hová lett Vajdafi ?Mely változás ez rajtam ? borzadok.Testem remeg, szivem kopogva ver,Zúgó malommá változott fejem.Nem értek szót, de hallok hangokat,A támadás ijeszt hangjait,S magam vagyok, haj, senki sincs velem. (Utírd«i.)Isten, ha vétek, megbocsátasz-e?Még csak te vagy, kihez fordulhatok.Laczfi felkötött jobbal j, távol utána mindenféle népet látnicsoportozva.Laczfi. Ne halljad t meg. Isten, a ki vagy,Kérk szavára sem hallgatott.