Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

ötödik felvonás 255SzÉcsJ. Én kész vagyok követni, menj el,E kard beszéljen ott, hol tenni kell.István. Utánam hát, s kiáltsa mindenik:Haljon meg, a ki törvény ellen öl. (E).)(A veszthely.)(Mindenfelé emberek futosnak, utóbb egyedül marad Zsigmond é» Vajdaii)Zsigmond. Hová lettek barátim, Vajdafi?Vajdafi. Rettegnek tled, mind elhagytanak.ZsjGMOND. Elhagytak? Egy sincs! Nyújtsad jobbodat.Te agg ember vagy, úgy-e, Vajdafi?Vajdaf]. Már néhány évvel túl a hatvanon.Zsigmond. Mert lásd, ha a király nagyon beteg,Elhagynod tet akkor nem szabad.Megállj! mi ez, mely ének hallik itt?Vajdafi. Az ifjaké, kiket nem hallgatál meg.Zsigmond. Hát gyermekekre hajtson a király?Vajdafi. Igaz beszédre gyermekek szavában.Zsigmond. ((Haljon meg, a ki öb), ki mondja azt?Hah, ez kemény szó, hallod Vajdafi?Oh, hogy még én is gyermek nem vagyok.Megint ének? Hah, vakmer, ki vagy!Vajdafj. Nem ének az, Kont hölgye jajgat ott.Zsigmond. Kont hölgye az? jer vissza, Vajdafi,Ne hallgasd azt a csúfos éneket.Jerünk, ne hallgasd, megromol füled.Vagy nem vagyok-e hatalmas más fölött?Mondd, mit beszélt a durva pártüt.Mikor parancsiám, hogy szemét bekössék.Vajdafi. Ne háborogj; már nem mond semmit is.Zsigmond. Beszéld el, kivánom hallani.Vajdafi. Azt mondta: ((nem kell szemfödél neki.Ezerszer látta már a halált,Megnézi most is, és nem rettenik.S ha majd halálod elj, bár te isUgy merj szemébe nézni. » így beszélt,S borzadva vágott hozzá a bakó.