Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

2 54 -^ bujdosókA nap kifordult most ösvényibl.És ott világit, hol ezek nincsenek. (Ei.iIstván vajda, Szécsi s több Itrak jnck haddal.Késn jövénk; a gyászhely puszta márIstván.Szomorún mutatja véres foltjait.Gyéren fut rajta egy két ember ált,S rémülve, mint ha féltené fejét,A vérhelyekre vissza-visszanéz.Zúg és tolong a nép minden felé,S fegyverkezik; de tárgyat nem talált még.Csak fél órával tudjam ezt elbb.Oh Kont, talán most kardot fogsz velünk.S eltted reszket, a ki semmivé tett.SzÉcsi. Hogy' áll tanácsod? mert nem menthetk már,Ne menjünk vissza? Ifjabbik GaratLáttam, hadakkal jára mindenütt,És csillapítá a nép lázadását.Ez nem lesz jó barátunk.István.Fúljon el!Ha jó barátunk nem lesz, rossz legyen.S akkor tudom, hogy összeroncsolom.így, ennyi népet, ennyi f nemestOrszágbiráiat nélkül veszteniOh Kont, mikor lát párodat hazádMikor hasonlót hozzád a csatán?Oh, oh, hogy késtem, kárhozott fejemSzeretnék rajtad vért árasztani,S csonttal bevetni puszta sírodat.Hogy mondanák: «Most Kontnak egy barátjaHogy jól nyugodjék, tisztességet ád.))S én visszamenjek? mennydörg harag!Nem, Szécsi bajtárs, vissza nem megyünk.Ígérte országúi, hogy megkegyelmez,S ilyen kegyelmet ád-e ? de jól van.Reszkessen, ön várában lássuk t,S ezt számon kérjük, vérrel is, ha kell.