Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

ötödik felvon ds. » 5Imre. Hiszen te is fáradt vagy, jó anya.Hagyj itt pihennem, (lefekszik) oh, a k kemény.Rózsa. Ah, itt az úton kell elvesznie,Nem birja lába, s már én sem bírom.Elmennék, mert itt minden olly ijeszt,E holt tolongás, és a tompa zaj.De merre menjek, hol van még remény?Hiszen nem élni jöttem én ide.Oh, vajha itt e szikla rejtene,A szikla tört szivemnek nem kemény.Kemény az ember, a ki ölni tud.(Mindenfell tolongva jnek városiak).Els. Most vesztik ket, álljatok meg itt.Itta magasról mindent láthatunk.Második. Ki az, ki oly kevélyen lép el?Harmadik. Az Kont lesz; az, oh, az bátor ember.Én sokszor láttam harczjátékon is,Járása most is oly kevély s ers.Második. De már csak azért még is kár.Els.Hiszed?Azt mondják, nagy hibája volt, s lehet.De nézd, az a rt ember, a bakó,Hogy' reszket ott mögötte.Második.Veszszen el,Sokat megölt az jobbat, mint maga.Laczfi (j). Megvan tehát! hah, gyilkoló hadak,A hon fiával így kell bánnotok!Ki értetek sok százszor onta vért,S határig és határon túl, keményCsatában izzadt, míg ti ültetek.Els. Halld, halld, a rongyos ember mit beszél.A/Lásodjk. Nem épen rosszat.Harmadik.S mint halványodik.Meglátszik rajt', hogy lelke sír belül.Laczfi. Mi nagy zsibajjal jnek. Oh, hogy aViharok nyugosznak, s a villám nem üt!Miért nem lettél, gyásznap! éjtszakává,Bússá, sötétté, mint a sírfenék ?Els. Halld, halld, ez nem rosszul imádkozik.