Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

^^oJ% bujdosók-Fiú. Add át az írást, én majd olvasom :íMivé levél,te hs magyar,Hogy kardod vesztegel ?Hogy hajdan büszke szívedet,Harag nem kelti fel?Véred rossz vízként ontatik,Csonkulnak földeid,Korán a hs gyávák elttSírboltot népesít.De föl, ha még van IstenedOh bátrak népe,fölKiáltsd, s az égig hasson el :((Haljon meg, a ki öl.í)S szép földiden, szép híredenNe trjed a bitort.Ülj összeomlott csontjainVérdiadal mi tort.»Ers egy ének, mondhatom, de jó!Laczfi. Jó gyermekem, ha enged a király,Tedd félre, s tartsd meg ezt az éneket.És szdd mesébe, majd ha korra jutsz.De tán nem enged, akkor hullj alá,Villámaiddal ég! (A gyermekek visszaijednek.^Vagy — oh, igen!Ha majd nzn\ enged, ezt az éneketDalljátok mindenütt a nép között,S a hol vidékrl nézni-jötteketCsoportban láttok, ott leghangosabban.Fiú. Megteszszük, a mit mondasz és kivánsz ;Isten megáldjon jó tanácsodért. (El.)Laczfi. Oh lélek ! el ne csüggedj, én vagyokS csak most ne hagyj el, hn megrzelek. (EiImre és T^ózsa.Imre. Anyám, hová mégy, én fáradt vagyok.Rózsa. Jj hát ölembe, gyermekem.