Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

ötödik felvon ás. 249Végét lesem ma dolgainknak,aztánKoldus ruhák, segítsetek tovább.Talán még egyszer jobbra váltalak,A vérboszúnak barna köntösére.De ím, dalt mondva, jnek gyermekek,Elvárom ket, mit hoz énekök.Laczfi. Megáldjon Isten, kedves gyermekim.Egy fiú. Nézd, nézd, mi ágról hullott ember ez.Áldjon meg Isten téged is, szegény,Mivel segítsünk rajtad ?Laczfj. Semmivel.Fiú. Az nem sok, oh, mi abban bvölünk.De még is, itt egy batka, dédükömnekTaláltam épen századik zsebében,(Az énekl fiúk jnek).S igy megszolgá Iva nem volt pénz soha.Laczfj. Te szép fió vagy, jó és okos;De tartsd meg a pénzt.Fiú. S hát te nem veszed ?Oh, akkor én tudom, hol a Duna.Vedd el, szemérmes koldus nem hizik meg.Laczfj. Az Isten adjon érte száz aranyt.Fjú. Isten veled.Laczfj. Hová siettek gyermekim?Fiú. S te nem tudod még? oh, az gyász dolog.Itt van harminczkét bujdosó nemes.És köztök a dics vitéz, a Kont,Ki Moldovában száz oláhot ölt,S a vért úgy itta, mint mi a vizet,Most ket a király elveszteti,Mert nem fogadtak szót, és bujdosának.Azért választott minket most a város,Hogy énekeljük tetteit, s talánHa hallja, megszelídül a király,S a nép kívánni fogja életét.Laczfj. Ne késsetek hát, a hatalmas égAdjon daltokba kölcsön hangokat.Olvasni köztetek ki tud?Egy kis fiú. Én is tudok: egy, kett, három, öt.Többen. Hohó! szemk! nem szophatnál-e még?