Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

148 Jl hujdosók.Azért jegyezd meg, a mit most beszélek,A mit magyarnak tudni, tenni kellImádj Istent, de embert ne soha,Élj a hazáért, és ha halni kell,Halj a hazáért, a becsletért,S az igazság eltted mindig szent legyen.De mit beszélek? még nem érted ezt,S addig vagy boldog, míg nem értheted.(Kezét fejére tevén).Oh, vajha lelkem szálljon csak beléd.És több szerencséd jusson, mint nekem.Nj, kis fiam, Kont vég áldása ez.Rózsa. Oh, nem tovább, ezt már nem állhatom.A bús anyának szíve megreped.Órnök (j6). Uram ! birák elébe váratol.Kont. Légy csendes, Rózsa, bátorságomonCsak az gyengít, ha téged sírni látlak.A nádor egykor nem volt ellenem.Míg elleszek, bízd arra sorsodat. —Vezess öreg, mi már készen vagyunk.Órnök. Uram, ne hidd, hogy szívesen teszem.Kont. Azt látni rajtad, s annál tisztesebb vagy.Oh Rózsa, szólj, hogy gondod lesz fiadra.Rózsa. Jaj, jaj nekem, mért szültem gyermeket.Órnök. Légy nyugton, asszonyom, még van remény.Rózsa. Van annak, a ki meghal, nincs nekem.Oh Kont, örökre búcsút kell-e venni ?Kont. Itt nincs örökre semmi, túl van az,foglak egykor. — ósz, vezess,S ott látniSokáig késünk már e bús helyen. (El.)(Utcza).Laczf] (j6). Takarjatok be, rongyok, gyászosanKell társaimnak vesztén megjelennem,Legyen ruhám, mint lelkem, szaggatott.Nem nyughatám, itt kellé termenemÉgett alattam a föld, és az égHarag világgal néze rám alá.