Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

246 -^ bujdosók-Rózsa. Ha elvesztlek, nincsen vigasztalás;Oh, mondjad Kont, hogy el nem vesztelek.KoNT. Rózsám, szerelmem, hallgass awz] el.Minden szavad tr és halál nekem.Hallgass el, és figyelmezz jól reám.Borújj ölembe, Rózsa, így, borulj,Simulj hozzám, keserg kis fiam.Lássátok, a boldogság karja közt1^ élni,minden véges id rövid,Es század, mint pillantat elröpül.De jjön bal sors, és felhi köztA jobb reménynek hunyjon csillaga,Század lesz akkor a perez, s minden óraKísért, gyötr, hosszadalmas éj.Ezért óhajtsa vissza napjait.Ki már örömben éle,hogy, midnAlig vehet részt pillantatnyi jóban,A bánat és baj századán epedjen?Rózsa. Oh jaj ! ha elhagysz, melly Isten segít meg.Mely ember adhat enyhülést nekem!Kont. Hagyd a panaszt, édes n. Lássad eKis életért, melyet már nem becslök,Od' adnék még is minden kincseket.bajokban kísérd lehessek,Hogy aHogy még derítsek hajnalt arczidon,S megöljem, a ki bántód lenni mer.De nem lehet már,Rózsa, nem lehetMely törzsököt letört a fergeteg,Zöld lombot az már nem fog hajtani.Ne mondd, hogy én kerestem vesztemet.Hogy térdem és fejem hajolni nem tudott.Hogy nem rebegve hangzott szózatom.Mint a csalókban dús gazemberé,Nem volt szivem hizelkedés koha;Nem én tevém ezt : jó természetemBels sugalma, s harczos életemnekKemény szokása hozta úgy magával.Nem azért utálatos bíborban isA méltatlanság, hogy tiszteljük azt,