Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

ötödik felvon ás 245Tömiöcz.J^ont benn ül, J{ózsa, Jmre jnek.Rózsa, Nádor kegyelme, hogy még láthatomAz elveszendt, visszahozhatatlant,De hol találjam t e bús helyen?Oh, itt sötét van. Látsz-e, gyermekem?Imre. Egy embert látok ülni nagy kövön,És láncz van rajta.Rózsa.Oh, a láncz nehéz,De jobb halálnál, melly azt elveti.Imre. Ne menj, anyám, lásd, ollyan szomorú.Én félek tle.Rózsa. Jer, ne félj atyádtól.Imre. Atyámtól, mondod? oh, az nem lehet,Az ily sötétben lakni nem szokott.Rózsa. Oh, egy sötétebb ház isvár reá;Ez fogház, gyermek.Imre. Jaj, mely éktelenEz a gonosztevknek háza hát?Rózsa. A jobbaké most. — El ne hagyj,E látomány még semmivé tehetne.erm,Oh Kont!Imre.Kont.Apám, apám!Mily szózatok.Rózsa. Így lellek itt, hs férjem, tégedet. (Nyakába boiúi.)Kont. Jobb sorsra méltó, hát te is lejsz.Hogy a sötétség országát, hogy aHalál fiát meglássa még szemed?Nézd a kemény bolthajtást, a fölöttFény és dicsség tart kevély lakást.Ott fondor és hatalmas emberekUralkodnak s tapodják társokat.Itt én lakom, s a pornak férgei.De a jobb érdem itt lakik velem,S emléke boldogabb napomnak : aztFéreg, sötétség föl nem emésztheti.