Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

ötödik felvonás. 243S futólag álltálelhullt hseid közt,Urammal akkor én is ott valék.Zsigmond. Oh, az kemény nap volt. Érez sisakomLehullt fejemrl, azt egy köz lovagDárdával adta fel, s a jászi nyíl.Mely három ízben ére homlokon,Lepattant róla.Csóka.S még emlékezel? (Magában.,Oh átkozott e kéz, mely azt tévé.Zsigmond. Szegdjél hozzám.Csóka. Mit fogsz adni bért?ZsJGMOND. A mennyi kell, király nem alkuszik.Csóka (térden állva).Hagyd élni Kontót, és a poklokon túl,Szolgád, cseléded, rizd leszek.Zsigmond. Miért e köny, vitéz? nem illikOlyhoz, ki látott harczot és halált,Felejtsd el a negédes pártütt.O meg nem élhet többé, veszve van.Urad helyett én jobb urad leszek.Szolgálj nekem.Neked, te vérszopó?Csóka (föikei).az,Zsigmond. Mit hallok? és te vakmerködöl —Csóka. Inkább szegdöm hitvány férgeimhez,A bnhöz inkább, mint hozzád, cseh eb.Üssön meg a nyil, a harag nyila,S még jobban engem, szolgádat, ha lennék.Zsigmond. Káromkodó ! ezt véred oltsa el. (Az rökhöz)Vigyétek félre a pór zendült.Nyakig vasakban nyögjön addig is,Mig vár fokára tzetem fejét.Csóka. Ott is különb lesz, mint egy rossz cseh fej.Zsigmond. Törjétek össze, haljon meg legott.Csóka. Én harczban éltem, harczban is halok.Rabszolga, jer, hogy véredet vegyem.(Harczolva kitolatik.)Zsigmond. Oh Kont, ha illyen szolgád volna száz,Most tán nem ülnél fogházbolt alatt.