Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

2 42 A bujdosók-Imre (fölugorva).Nézd, mely büszke ember,A szenteket, ha kértem, nem csúfoltak engem,Nézd, ez kicsúfolt, oh anyám.Én nem könyörgök többé senkinek.Rózsa. Jer, jer, szerencse-hagyta kis fiam.Jer félre innen, itt nincs gyámolod.Oh most, mi van még hátra, mely erHoz engem helyre. Kont, elvesztelek,És ég, föld többé vissza nem ád nekem.Jaj ! gyermekem, jaj ! jaj ! mért szültelek.Koldus anyáddal a világ elttCsúfságnak itt maradtál, és igazKönyedbe mérget önt a büszkeségAh! mért magányban nem hervadtam el,Eltted méhem zárva nem maradt,Hogy a napot ne látnád, a nap tégedetNe látna, Kontnak árva gyermekét.Imre, Anyám, anyám, ne szidj meg engemet.Rózsa. Ki mondja majd: jer édes kis fiam,Ülj asztalomhoz, játszszál és örülj!Nem, nem; te féreg! azt mondják neked,S moslékot adnak, mint kit undokulVeszendben buják nemzettenek.Jer gyermek, jer le, lásd szegény apádatApád hazája föld alatt vagyon.(Rózsa, Imre el. Zsigmond visszaj, s az induló Csóka eltt megáll.)Zsigmond. Legény, megállj, — ez Kont szolgája lesz.Ó az, ki Konttal mindenütt együtt jártBékén, hadakban, híven és vitézül.Legyen csak félig oly h, mint urához.Jó emberem lesz. — Úgy tetszik, vitéz,Ösmerjük egymást, nemde Csóka vagy?Csóka. Becsületes nevem.Zsigmond. S azt mondhatod.Békében, hadban annak ösmerémS mi már valánk együtt egy két csatán ?Csóka. Hol gyzödejmes voltál, mindenütt.Moldvában István vajda harczakov.Hol a nyilaktól nem láttunk napot,