Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

238 Jl bujdosókÉlj benne boldog s fényesebb jövendt,Mint éltek eddig minden véreid.Vagy siratod tán ellenségimet?Kezökben sorsok. Engem szánj, ne ket.Vagy véled, éjem csendesb, mint övék,S hogy én remegni nem tudok, csak k?Kérdezz meg álmaimról, Vajdafi.Nem vérem az tán, mellyet szomjúhoznak?Vagy nem halandó ember a király ?Ha az nem volna! mennyi élne még.Ki elveszett vád és gyanú miatt.De még nem kés ; érted, Vajdafi ?És el ne hagyj.Vajdafj.Parancsnak engedek.Zsigmond (féire.) Hízelkedéssel kell megvínom ket.Szolgáimat, s én még is úr vagyok?Vajdafj. Fiat fogadjak? Korpádit talán!Ez egy kivánság tarthat meg körébenEgy elveszendt tán megválthatok. (El.)Zsigmond. Nos büszke hsök, hol van kardotok?Vagy tisztelettel jtök, és elttemBocsánatért meghajlik térdetek?Vagy ezt Garától nem hallátok-e?KoNT (magában.) H ah, mind való hát. s nem hazudt GaraZsigmond. S te Kont, te büszke, vak remény Kont,Most sem hajolsz meg? Gondolod talán.Hogy a szerencse itt is kedvez?Hitvány kevélység! egy por szem megy aZivatarok urának ellene.De jól van, ne hajoljon térdetek,S míg állhat a fej, álljon bár mern :Feleljetek, mi szándék hordozottOrszágom szerte, mért hintetek elA lázadásnak véres magvait? (Hallgatnak.)Vagy Kont, te mindeneknél dölyfösebb,Ki ön lakodban durván s pártosulFölkent fejünket megtámadni merted.És megtagadtál, mint már nem királyt,Mit várhatsz itt e csúfos tettekért?