Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

ötödik fulvonáü. 2-^7Vajdafj. Nem én, nem én, a fájdalom beszél,S bús szózatot súg bels szégyenem.Vagy mért nem mondtad titkos czélodat?Lemondtam volna minden kincseidrl.Megesküvém nevedben, és hitemKüldötted által megcsufoltatott.Leráztam agg koromnak lánczait.Bujdosni mentem bujdosók után,Hogy ket a hazának és nekedMegtartsam, haj ! és mind más vége ln.Leányom elroncsolva ott hever,Hol vég napomnak vártam benne gyámát,S kimondhatatlan, a mit szenvedett.Nagy Isten büntetése rajtam ez.Mert általam jött hittelen kezekbeAz üldözött, a bujdosó rokon.Zsigmond. Ne mondd tovább ! a bal sors fel nem oldA tisztelettl, melylyel tartozol.Én így akartam, s teljesíttetett.De várd be végét, jó s h Vajdafim,S maradj közel, még hasznodat veszem.Vajdafj. Bocsáss el engem innen, oh király,Boldogtalannal nem jó a szövetség.Éltem zavarban és viszály között,Hagyj nyugalomban halni.ZsjGMOND.Nem, haláltNe emlegess, még ép és gyors öreg vagy,Erdhöz járula tapasztalás,S két annyit ér, mint érne ifjúban.Vajdaf). Oh, kétszer aggá tn e vég csapás,Ha ifjú volnék is, már nincs erm.Zsigmond. Hogyhogy? te végkép el kivánsz maradni,S egy emberem sincs, a ki h legyen?Nem, úgy nem alkuszunk meg, VajdafiNem oly szegény még a király s urad,Hogy veszteségedért, bár mily nagy az,Ne tudjon adni teljes pótolást.Gazdaggá teszlek, tetszésed szerintFogadj fiat, hogy gyámtalan ne légy,