Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

Salamon király.Géza. Oh bár ne szállna hát meg lelkemetDe nézd, midn e harczra készülök,Mely nemzetemnek vérébl iszik,Megrendül lelkem, vérem fagyni kezd.Mi a jövend ily csaták után?Gyengülten és kifogyva tántorog majdÖn birtokában a magyar, s mivelMár semmi nagyra képes nem leszen,Mást fog csudálni, annak hódoland.Gúnyolva kérdi majd az új lakos.Árpád országa hajdan merre volt?«Arpád országa!)) László! «merre volt!»Az, a ki majd ezt hallja, még magyar,Lerakja búsan fáradt csontait,S átokkal néz a gyászos égre föl.Az átkozottak közt fog hangzaniNevünk is egykor, égre mennydörögAz elbúsult magyarnak vég szava,S a nagy boszúló meghallgatja t.László. Irtózatos, bátyám, Ítéleted,Mint fergetegben a nagy Istené.Látom, mi felh nyomja lelkedet.De véleményem nem változhatik.Bátyám, egy Isten él ! s ha úgy akarná.Hogy nemzetünkért vérem folyjon el,Bár tenger lenne,Hogy róla elfordítsam amind elontanám.veszélyt.Ha az segítne, déltl éjszakig.Mint bujdosó, megjárnám a világot.Böjttel sanyarnám s szomjjal testemetSárkányt ölelnék, és a párduczokFészkébe fúrnám elszánt éltemet.De ím ez mind nem használ : háborút,S kétesszerencsét vet ránk Istenünk,Hogy mint keressük, hasznát úgy vegyük.Vérzik szivem, midn meggondolom,Hogy majd rokonnak ás sírt a rokon,S temetni készül nemzetem magát.De nincs különb út: harcz vagy rabkötél.