Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

ötödik fdvonát 235S akkor talán, talán majd megbocsát —Lássátok e bnt! gyávák s gyermekek,Azt vélnék, hogy kegyelmet adni jnelcNem láttátok, miként örvendezett.Midn kimondá, hogy majd Kont fejeMely eddig bátran állt és szabadon,Csókolja most királyi föld porát?A hang, míg tle hozzánk átröplt.Elfáradt a kevélység terhitl.És szégyenében a lég elpirult.Hát elhihetted, hogy ti Kont fölöttElnéztek a gg s büszkeség szemével?Nem, csalfa gyermek, megvakulsz elbb,S kiég veldig mind a két szemed.Lelkem fölöttetek lesz annyira.Mint delel nap hit>/ány por fölött,Mint a villám a szomjú víz fölött,Mely azt eliszsza, s megborzad tüzétl.Ki akar közületek megtérni ?Mindnyájan.Senki sem.Kont. Fogadjátok, hogy választ egy sem ad.Hogy nem hajol meg semmi rajtatok.Csak egy hajszálnak vékony árnya sem.Hogy a kevély talán-kegyelmeketTi is kevélyen gúnyoljátok el ?Némelyek. Mind azt fogadjuk.Mások.Esküszünk reá.Kont. No, most megtérhetsz, elmondhatd uradnak,Hogy ggje bennünk megcsalatkozott.De lódulj innen : hitvány és czudarNem mert elttem állni még soha,S te leggazabb vagy mindenek között.Lódulj, vagy eltiporlak, hitszeg.(Mind neki zúgnak, ifj. Gara visszaijed, s kardot ránt.)Oh, karjaim! csak most segítsetek. (Jobb keze kiszabadul.)Megfojtalak, rossz gyermek (ifj. Gara ei.) Hát megintSzabad vagyok, s oldottak karjaim?Ki ád nekem most kardot. Oh egek!Isten, ki gonoszoknak gylölje vagy,