Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

ötödik felvonás 233S ha gyermekeitl is megfosztá az ég.Mint engem, Jombja-hulJott törzsököt —Oh, hogy még élek, hogy kell bolyganomHalotti rémként, kit nagy bn miattAz életen túl nem vesz sírja beMég lelke ösmert helyre visszajár,De nem lel élk s holtak közt rokont. (El.)Ifj. Gara. Szegény öreg, ballagj el békivel,Országos gond nem is neked valóHitvány pityergés minden fegyvered.Menj el, sirasd eltépett lányodat,KoNT. Gyermek, ne csúfold a boldogtalant.Szentek az atyának könnyei,S kiért erednek, jobb volt, mint te vagy.Ifj. Gara. Ne is hulljon bár értem köny soha,Irigy, ne szánó nézze síromat.KoNT. Magad mondád magadra átkodat.Lesz, oh bizonynyal lesz mit irigyleniA mennyknek, hogy meg nem üthetett,A szégyenfának, hogy nem rajta függél,És a bakónak, hogy gyilkos kezévelMéltó helyedre nem temethetett.Osmerlek immár, szépséges Gara,Te voltál, a ki báránybrben aRút hitszegésnek ördögét hozád.Te, a ki este még vigasztalál.És ifjúságod álmát elvered.Hogy éjjelmegkötözhess társaimmal.Nem tudod-e, gyermek, hogy bátyáddal énAtyád halálát megbszülni jártam.Kit Hervojának ölt el leshada?Ki most, ha feltámadna éjjelébl,Fagyos kezével itt megfojtana.Hitvány! eredj el tiszta szemünk ell.Menj, mondd uradnak, hogy mi titeket.Mint alacson hitszegket megvetünk.Ifj. Gara. Minden szavadra nincsen válaszom ;De azt tudom, hogy jó utón valál.KoNT. S kígyó, te tudnád, hol nem jó az ut?