Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

ÖTÖDIK FELVONÁS.(Buda.)J{ont s a többi nemesek kötözve. Vajdafi és ifj. Gara.KoNT. Hová, poroszlók, még hova hajtotok?Oh, nyitnátok ki sírom ajtaját.Ne látnék többé embert, s hitszegt.S te, a ki látod e bilincseket,Meg mersz elttem állni, Vajdafi ?Hogy itt leslyedj, nem vagy oly nehézA bntl, s rútul megtört eskütl ?Nem félsz, hogy feltámadnak átkaid,Hogy szégyenében meggyúl sz hajad?Mért hittem annak, oh ! az csalt meg engem.Vajdafj. Ne súlyosítsd a sors csapásait.Méltatlanul ne vádolj bntelent.Eskünni mernék újlag e hajakra,Átkot fogadnék, és szentül tudom,Átok nem esnék még is rám sohaMert lelkemet nem nyomja hitszegés,Fogadta Zsigmond, hogy nem bántat, ez(ifj.Garára mutat.)Megesküdött, és én átadtalak.Ezt nézd meg jól, ez a te árulód.KoNT. Hah, most tudom, ki ront el engemetHitetlen szolga és hitetlen úr!Vajdafj. Oh Kont, te nem vagy oly boldogtalan.Mint a szerencse-dúlta Vajdafi.Nem a halál rettent, oh, ne véld,\z agg kor az, s az ollyan, mint enyim,Elhalnak, elszóródnak társai,Más ösmerse nincs magán kivl.