Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

230 A bujdosók.Korpádi öl meg, a ki kínodonNem érez többé enyhülést.Korpádi öl meg, hogy csúf torkodonElátkozott hangok ne jjenek.Oh, undok tett, az éjnél undokabb!Vajdafj. Képedve állok, és eszem, szivemNincsen helyén. Mint a halál fiaCsak azt sejtem, hogy szörny végzet ér.Korpád). Veszsz el te is, szerencsétlen vasam.Ember kezébe bár ne jj sohaKorpádi többé vissza nem vészen.Még egy van hátra, a mit végezek,Aztán vezess Zsigmondhoz, Vajdafi,S csúfolj meg ott, ha halni rettegek.Most jer, vég munkám illet téged is.Hah, jnek; az! Isten, és te élsz?(Júlia vezettetik vé'esen. Kont sat. jnek.)KoNT. Jaj ! a szemnek, mely meglát tégedet.Jaj ! annak, a ki nemzett. (Vaidafihoz.) Oh öreg,Társunk levél, itt a te részed is.Vajdaf). Honnan kerülsz ily tépve, oh leányom,Oh Júliám, ki rontott téged el?Júlia. Nézd, nézd atyám, ez a kard rám esett.Temess el a szép karddal, és sirass meg. (Meghal.)KoNT. így leltük, a kard véresen hevertMellette.Vajdafj. Oh, hogy én nem fekszem ott!De ott van éltem, ott van mindenem.Ott nemzetségem halva, eltemetve.Oh lány, te sz atyádnak nem felelsz.Csak egy rövid szót, annyi sok közül,Melylyel beszédes ajkad áldva volt?Oh, oh, hogy élek, oh!KORPÁDJ. Ne keltsd fel t, atya 1Siralmaiddal. Lásd, a rút halál,Midn leszállt, megszépült arczain.Hagyd t nyugonni, és temesd el itt.Mélyen temesd, hogy zúgó zivatarNe bontsa sírját, s nap ne lássa meg.