Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

8 ,-? bui'Josók-Állad közöttropognak csontjai,S vergd szíve gyomrodban megég,Nem sírok én ; örülök s meghalok.(Meglátja Korcsolyát.)Jaj a vadállati Nem, nem, ember ez,Egy alvó ember, véres álmot alszik.Szegény! szegény! piros az egyik oldala.Oh, ez bizonynyal nem kötöz meg engem,Isten veled, te alvó ember, énMindjárt jövök, még társakat hozok,Egy embert, és egy farkast, - jaj nekem,Nagyon meleg van, ég a háztet.A szép virágnál nincsen szebb virág,Szegény virágim szomjan vesztek el.Isten veled, te alvó ember addig,Én ezt az ásót elviszem magammal.(Korcsolya kardjával el).J^orpádi s J^onrád (jnek).KoRPÁDJ. Te átkozott atyának gyermeke,Sátán, mi méltó kínnal öljelek meg?Megállj ! lator, hogy összetörjelek,S gonosz magúi elszórjam csontodat.Konrád. Ne jj közelb, ha kedves életed,Veszett vad vére habzik kardomon.KoRPÁDJ. Hazudsz, czudar, azt is kardom vágta le,De veszsz meg tle, s égj, mint a pokol.(Harczolnak. Konrád elesik.)Konrád. Oh, újra égnek minden kínjaim,Szabadíts meg ember, és megáldalak!Korpád). Nem, féreg, élj, és kínlódjál magaddal,Élj mint az ördög, és lélek gyanántÜljön beléd a gyilkoló halál.Konrád. Oh, jég és tenger, mért nem öltök el.KoRPÁDJ. Ügy, úgy! csikorgasd. Majd ha a dühnekÓrája elj, s még sem halsz meg, akkorGyógyulok én meg, addig itt heverj.