Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

2 20 Jl bujdosók-Itt, e szabadban, a hol nincsen ,Szorult szívemnek oly szk a világÉs puszta, mint a puszta ház, holottA vég lakó is, a remény, kihalt.Még is, mi álom képét kergetem?Mikor beléptem, sr lomb közöttMegnyílt egy út, és rajta n-alakSuhant el, ollyan gyöngéd, oly sugár.Ha az, oh, ha az, hol keressem?Jajt hallék, vagy csak véltem hallani,S a felsohajtás kér hangjait.És mintha lett volna : gyászosanÜgy csendült meg lelkemnek húrjainEgy szó az emlék rózsaujja közt.Ha az! hagyj el, ég gyötrelem.Vagy súgd meg, merre, hol keressem t ?Korcsolya. Jaj, megvert engem mind a három Isten,E szörny sebben el kell romlanom.Konrád. Hah, ez sem a szerencse gyámfia.Társ nélkül, undok sebtl véresen.Ki vagy, nyomorgó, a ki fekszel itt?Korcsolya. Menj arra, ott van egy vad fegyveres.Olyan ruhájú, mint én, egy leányt —Korpádj. Mit, egy leányt?Korcsolya.Oh, egy szegény leánytRabolt el innen. Hallod a sikoltást?KoRPÁDi. Ég és villám!Korcsolya. A villám! oh igen,Az üssön a világba és belém :Most éltem volna még, és meghalok. (MeghaHKoRPÁDi. Hová menjek? Hah! némító halál.Mért nem felelsz a megnémult helyett?Ott a sikoltás, oh egek! mi ez?(EJrohan. Másfell Konrád egy farkassal viaskodva j.)Konrád. Jaj! jaj! mi éget engem. Jaj nekem!Hol vagy, te marh,a mért nem marsz agyon?Hol van még él, hogy megöljem t?(Dohosén vagdalkozva kimegy. Korpádi Júliát vezeti, ki az rület nímelyjeleivel némán j mellette.)